| A magyar punk története
1978- 1983
1981. március 23-25. Tatán, a Mező Imre KISZ iskolán ekkor tartották meg a könnyűzenészek szakszervezete első országos tanácskozását. Az eseményen a szakma nagy öregjein kívül megjelent Bors Jenő, az MHV igazgatója, Dr. Erdős Péter, az MHV mindenható márkamenedzsere, valamint Tóth Dezső elvtárs, a kulturális miniszterhelyettes.
A fórum három napja alatt ítéletet mondtak a Beatrice együttes felett, valamint a hatalom nyíltan értésére adta a szakmának, hogy a közeljövőben mit fog, és mit nem fog eltűrni, s hogy mik az elvárásai.
(Mellesleg a „szakma nagy öregjei" kikérték maguknak. hogy egy kalap alá vegyék őket holmi Újhullámos együttesekkel. Néhány jellemző reakció: Az én kontómra ne undergroundkodajanak ezek a festők!"(Török Ádám). .Amikor az URH – ról volt szó úgy éreztem magam, mintha Várkonyi Zoltánt .,leszúrták' volna, mert a színházban részeg volt egy statiszta. (Benkő László) „Ezeknek nincs is ORI vizsgájuk.” (Bródy János)
Tóth Dezső elvtárs erőteljes stílusban szórta dörgedelmeit: „Kérem szépen, miért kell olyan neveket adni együtteseknek, hogy Orgazmus? Vagy magyarázzák meg nekem, hogy miért adnak együttesnek ilyen nevet, hogy URH? Bagatell dolog ez belátom, a Művelődési Minisztérium soha az életben nem fog beleszólni, hogyan nevezzenek el egy együttest. De azért mégis, gondolják meg, jó ez maguknak?" Majd ezzel zárta: „...él az emberben a kötöttségek, normák nélküli
élet utáni vágy. De amikor olyan hangsúlyt kap, amely kategorikusan és közvetlenül egy nihilista, munka nélküli élés, a szervezett társadalomellenesség hangulatát terjeszti a maga nagyon hatásos eszközeivel, az általában sem helyes, de a jelen társadalmi politikai helyzetben azt is mondhatnám, hogy Tilos!"
Világos beszéd.
Ahhoz, hogy jobban megérthessük, hogy mi is történt itt valójában, érdemes áttekintenünk magát a korszakot.
A `70-es, `80-as évek Magyarországán vagyunk. Az országot megszállva tartja egy idegen hadsereg. Levertek egy forradalmat és szabadságharcot. Az idegen érdekeket kiszolgáló Magyar Kommunista Párt politikai irányítása az élet legapróbb területét is ellenőrzés alatt tartja, az iskolától a munkahelyig. Szabadság, mint olyan, csak jelszavak szintjén meg a transzparenseken létezik, amelyek alatt önként muszáj menetelni a szebb jövő felé. Olyan vélemény, amely ellenkezik a hivatalossal, egyszerűen nincs. Írókat, művészeket hallgattatnak el, folyóiratok szerkesztőit váltják le, néha egészen csekély vétségekért is.
Az országban mindössze egy hanglemezgyár müködik, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, az MHV, későbbi nevén a Hungaroton. A hanglemezkiadás természetesen a Párt irányítása alá tartozik. Hangfelvételek készítésére alkalmas még a Magyar Rádió is, ám ehhez szükséges a Sanzonbizottság jóváhagyása, és némely dalszöveg esetében a KISZ-bizottság pecsétje.
Ezeket a fórumokat megkerülni nem lehet, s természetesen a hatalom csak azokat a produkciókat engedi át a szűrőkön, amelyek nem veszélyeztetik érdekeit. A művészet meg a tehetség kérdése éppúgy senkit nem érdekelt, mint ma.
Szinte kacagásra ingerlő, hogy egyes zenekarokat illetve dalokat miféle apró-cseprő semmiségek ürügyén kiáltottak ki államellenesnek, nihilistának, irredentának, fasisztának (Ez utóbbi még ma is kedvelt címke a kellemetlen nézeteket hangoztatók lejáratására.). Az illetékesek valóságos kiskirályokként viselkedtek. Azok is voltak. Sorsok, művészi pályafutások múltak rajtuk.
Pártpolitikai őrtálláson túl nem ritkán személyes ellenszenv, vagy szimpátia alapján döntöttek albumok megjelenéséröl, dalszövegekről, s ezen keresztül emberi egzisztenciákról.
Legfontosabb közülük Dr. Erdős Péter, aki személyes ügyének tekintette a P. Mobil, valamint a Beatrice tönkretételét, felmorzsolását.
A magyar közéletnek persze mindig megvoltak azok a szereplői- akiket divatos kifejezéssel élve „máskéntgondolkodónak" szoktak nevezni. Túlnyomó, többségük művész-értelmiségi, írók, költők, filmesek stb. Ezekben az években már működik a magyar demokratikus ellenzék, é1 a szamizdat könyvkiadás. Lapok jelennek meg, melyekbe a mai politikai paletta teljesen ellentétes pólusán elhelyezkedő eszmék képviselői is publikálnak.
A rock-zenében is elég hamar megjelennek azok, akik nem hajlandók alkalmazkodni a hivatalosan lefektetett normákhoz. Többségüknél persze nem volt szó tudatos és konkrétan politikai értelemben vett ellenzékiségről, csupán egy művészi és életformabeli szabadságra való ösztönös törekvésről (Kex, Syrius), s bár az említett csoportok tevékenysége meglehetősen szűk körben vált ismertté, mégis megindultak ellenük a korlátozó intézkedések.
(Baksa Soós János (a Kex énekese) mozgását rendszeresen figyelte a rendőrség.)
(A P. Mobilt 9, a HBB- t 10, a Beatricét 11 megyéből tiltották ki 1981-ben.)
Ezek a folyamatok azután akkor mutatkoztak meg teljes szépségükben, amikor a három botránybanda, a Fekete Bárányok: a P. Mobil, a Hobo Blues Band és a Beatrice már százezres rajongótábort tudott maga mögé sorakoztatni.
Ám az 1981. március 23-25. között, Tatán lezajló tanácskozáson már egészen más események voltak azok, amelyek kiváltották egy hatalmában pöffeszkedő kultúr-kiskirály, egy nem túlzottan esztétikus, ám feltétlenül párthű vén kéjenc, és egy nehéz helyzetekben is hősi helytállást tanúsító, kipróbált elvtárs dühét és persze félelmét.
Megjelent a punk és az újhullám.
Mi is az, hogy punk?
Sokan, sokféleképpen magyarázták már. Van, aki zenei, van aki társadalmi, vagy politikai szempontból közelíti meg. Leghelyesebb talán, ha azt próbálom megfogalmazni, hogy mit jelent számomra a punk.
Emlékszem, amikor a középiskolába jártam, létezett egy tárgy, amit a fakultáción lehetett felvenni. A következő volt a neve: „világnézetünk alapjai'.
Én akkor, ott, egy életre megutáltam az ideológusokat. Számomra a punk azt jelenti: Ne fogadj el előre gyártott kliséket! Sem az eszmék, sem a művészet terén. Csináld magad!
A punk egy szemléletmód, egy hozzáállás. Épp ezért a punk sem nem baloldali, sem nem jobboldali, és – tudom, most sokaknak csalódást okozok – sem nem haladó, vagy liberális. Ezek egytől-egyig klisék, dugig tömve saját dédelgetett, szánalmas kis tabuikkal.
Ha a művészet felől közelítünk, a punk nem más, mint a századforduló izmusainak reinkarnációja a rockzene köntösében.
Mert mi is volt a punk-zenében csodálatos? Az, hogy tagadta a rock több évtizedes, intézményesült, merev és közhelyes formanyelvét.
Ennyi.
A szociológiai-balos frázisokat meg nyugodtan mellőzhetjük. Ezeket a témaköröket - munkanélküliség, gazdasági válság – a punk-zenekarok legfeljebb felhasználták, de szociális léthelyzetek önmagukban nem termelnek ki szellemi. művészeti irányzatokat. Annál inkább az elidegenedés. a fogyasztói szemlélet előretörése, meg a hagyományos értékek devalválódása.
Ezek a kérdések viszont már tarsadalmi-filozófiai síkon mozognak, s nem feltétlenül van közük a napi kenyérgondokhoz.
Persze bizonyára sokan akadnak. akik számára a punk mindössze annyiból áll, hogy előírásszerű öltözékben előírás szerinti zenére, előírásszerű jelszavakat pufogtassanak.
A punk születése Magyarországon – éppúgy, mint bárhol a világon – a marginális értelmiség nevéhez fűződik.
1978. január 15. A Spions Anna Frank emlékestje az Egyetemi Színpadon. Fontos dátum.
Noha az előadás botrányba fulladt, és igen csekély számú résztvevő előtt zajlott, létrehozott egy akkora szellemi örökséget, hogy az úgynevezett art-punk zenekarok a 80-as évek elején, az URH, a Kontroll Csoport és az Európa Kiadó évekig megélt belőle. Erre az évre esik még a Vágtázó Halottkémek első koncertje, a Lavina felbukkanása valamelyik budapesti pincében, s ekkor történik a Beatrice stílusváltása.
Eredetiség szempontjából mindenképp a Beatricéé az elsőbbség.
Mind a Molnár Gergely vezette Spions, mind később az URH, vagy a Kontroll Csoport a külföldi példák: David Bowie, a Velvet Underground, vagy akár a Sex Pistols indíttatására kezdek el zenélni, s noha üzenetüket sikerült a kor és a hely követelményeihez igazítani – s létrehozni egy sajátos Közép-európai világvége hangulatot -, a hatások túlságosan is felismerhetők.
A Beatricével más a helyzet. Nagy Ferónak és társainak (Miklóska Lajos, Lugossy László, Donászy Tibor valamint Waszlavik Petőfi Velorex Mónika Gazember László)12 fogalmuk sem volt a külfóldi avantgard és punk történésekről. „Azt sem tudtuk, mi az a punk"- nyilatkozta később Nagy Feró. Ösztönösen találtak el egy életérzést, s az általuk létrehozott hard rock - kabaré – punk – magyar nóta – kuplé – Partzsargon egyveleg valami olyan sajátosan egyedi jelenség, amelynek nincs meg a külfóldi megfelelője.
Ugyanilyen szempontból bír helyi értékü plusz töltéstöbblettel az A. E. Bizottság, a VHK valamint Waszlavik Gazember László (Kelet-európai rock-sámán) munkássága.
Ezek a honi art-punk legeredetibb alkotásai. Egyes időszakokban a csapatban zenél még Gidófalvy Attila.
Waszlavik Gazember László és Nagy Feró
Waszlavik Gazember munkássága roppant sajátos színfoltja a hazai undergroundnak. Tagja volt a korai VHK-nak, a Beatricének – utóbbinak éveken át állandó vendége – valamint egy darabig a Bizottságnak is. A nyolcvanas évek elején Csiga-biga néven hoz létre saját csapatot. Zenei világa rendkívül eredeti. Szellemesen keveri a népzenei motívumokat a punk és New wave hatásokkal. Mindehhez társul a csak rá jellemző kántáló jellegű, verbunkos énekstílus. A magyar kultúrpolitika szűklátókörűségére jellemző, hogy a hanglemezgyár nem látta meg a fantáziát benne, pedig ezekből a dalokból – minden groteszk jellegűk ellenére - slágerek lehettek volna. Dalait így – hűen a csináld magad elvhez – házi stúdiójában bütyköli össze imágójához hozzátartozik a „sámánbot", a „hátizászló" és a Kelet-európai rock-sámán hivatalos közlekedési eszköze, a Velorex is.
Noha a Beatricét sikerült teljesen felszámolni (pont amikor „Európa" című műsorukkal egész addigi művészetük csúcspontjára érkeztek), s a zenekar 1981-ben végül is feloszlott – Wahorn András pomázi kiállításának megnyitóján jelentették be a tényt -, a jelenség addigra már kezelhetetlenné vált. Hiába fenyegetőzött Tatán Tóth Dezső elvtárs, a szellem már kiszabadult a palackból.
Sorra alakulnak a punk-zenekarok. Ezeket már nem lehetett féken tartani azzal, hogy ha nem jól viselkednek, nem lesz lemezük, mert nagyon is jól tudták, hogy úgysem lehet. Adminisztratív eszközökkel – p1. ORI vizsga hiánya – sem lehetett korlátozni. Ilyesmivel a punk-zenekarok ugyanis egyáltalán nem rendelkeztek.
Megindult tehát a zenekarok megfigyelése, s a hatalom bekeményítése végül is az 1983-as rendőrségi ügyekben és koncepciós punk-perekben csúcsosodott ki. No de addig még sok minden történik, s nem csak Budapesten.
1979-ben, Szegeden négy fiatalember CPg néven zenekart alakít. Miután a fővárosba költöznek, rövid idő alatt meghatározójává válnak a magyar punk-mozgalomnak.
A vidék másik két fellegvára Eger és Győr. Egerben 1982-ben beindul a QQRIQ, s Győrben `83-ban az Auróra Cirkáló. Később még részletesen foglalkozunk velük.
Térjünk vissza Budapestre. 1980-ban Rupaszov Tamás arra az elhatározásra jut, hogy most már igazán ideje véget vetni a henyélésnek, ezért Ernyei Gábor valamint „Francia" társaságában megalakítja a Rottens nevezetű csapatot. A formációnak Vass Lajos személyében van egy önjelölt menedzsere is, aki azonban a tagok visszaemlékezése szerint általában csak be van rúgva. A kezdeti időkben a Tűzoltó utcában próbálnak, de a rendőrség rövid időn belül kihajítja őket. A Dembinszky utcában, egy rock-klubban van az első koncertjük. A második bulin már kisebb botrány is kialakul, mert Francia, az énekes, egy üveggel összevagdossa magát.
Francia igen sajátos figurája ennek a korszaknak. Igazi 77-es arc, megtoldva egy jó adag bunkósággal.
„Francia” Béla /Rottens
Lerúgta az öregasszonyt a mozgólépcsőn, leköpte az őt igazoltató rendőrt, szétrugdosta a cigány zsibárus portékáit – szájról szájra terjednek. Közveszélyes egy figura. A Rottens harmadízben 81 decemberében ad koncertet a Dögevők társaságában a Kassák Klubban. Előtte le kellett adni a szövegeket engedélyeztetni. A fiúk némileg zavarban voltak, mert egyrészt nemigen rendelkeztek a szó hagyományos értelmében vett dalszöveggel, másrészt meg amivel rendelkeztek az tartalmi okokból leadhatatlan volt. A dilemma megoldása az aznapi újság lett, amelyből találomra felolvastak ezt-azt. A koncerten rengetegen vannak, egy részüket a rendőrség zavarja el gumibottal. Kőbányai János jelen van ezen a fellépésen, és forgat is. E felvételek egy részét 1982-ben a Magyar Televízió is leadja. Pár nappal később a felsőbb szervek elismerésük jeléül, idézést
Rupaszov Tamás
küldenek a fiúk részére a rendőrség ifjúságvédelmi osztályától. A kihallgatást követően Rupaszovot kiengedik (mindössze tizenöt éves ekkor). de a Franciát becsukják a börtönbe. Ehhez politikai inditékokon túl hozzájárult némileg az is, hogy énekesünk a magánéletben többek között betöréssel és súlyos testi sérréssel is foglalkozik. A Rottens természetesen feloszlik.
Franciát késobb. 83– ban újra lecsukják. mert - állítólag – két percig ugrált egy ember mellkasán.
A szétválás után két hónappal megalakul a Der Trottel. A Rottens dobosa, Bambi lesz a gitáros. A dobos egy bizonyos Bogyó nevű fiatalember – vele véletlenül találkoznak össze az utcán – az énekes pedig egy Kántor Gábor nevezetű ifjonc, Rupaszov osztálytársa. Rupaszov természetesen a basszusgitáros.
Ez a formáció már rendelkezik valódi dalszövegekkel. Többségük ugyan megmaradt a tipikus punk-közhelyek szintjén (Primitív vagyok, Patkány, Neutroneső), de már felbukkan néhány kidolgozottabb tétel is. Ezek egy részét (Zúg a Volga, Sárga eső Kambodzsában, Ne aggódj a kormány miatt majd pár évvel később a Marina Revue építi be a repertoárjába.
A zenéről szándékosan nem ejtek szót. Ebből a szempontból ugyanis nincs miről beszélni. Két-három hang a gitáron. megtoldva egy refrénnel. Értékelhetetlen.
Nem azért, mert primitív, hanem mert sablonos. Eredetiség még nyomokban sem fedezhető fel. És ez sem csak a Trottelnél van így. Egy-két ritka kivételtől eltekintve ( Modells, ETA, BTK) elmondható ez a '80-'82 közötti korszak összes zenekaráról.
De hát nem is ez itt a lényeg, hanem a megszólalás! Az énekes artikulátlan rikácsolása, a gyors dob, az általában túlvezérelt basszus – mindez oly mértékben eltér az eddig megszokott hangzásvilágtól, hogy valósággal sokkolja a gitárszólókhoz és harmonikus vokálokhoz szokott közönséget.
Ne feledjük: a mára közhellyé vált punk-szövegek abban az időben még nagyon is hatottak. Mindent a saját korából kiindulva szabad csak megközelíteni. Ezek a bandák azért voltak nagyszerűek, mert a lehető legtávolabb estek attól, amit úgy neveznek: szalonképes.
Tucatjával alakulnak az új punk-együttesek. közős bennük, hogy igyekeznek minél meghökkentőbb nevet adtak maguknak: Inqbátor. Neo-fasírt, Cerberus, Utó-pia. Lo' punk. Detox. ETA. GETA (Gennyes Tagok), Erogén Zóna Temetkezési Vállalat. BRFK. Etap. Kamikáze, Ragály. Socb, Punkráció. Rizikó Faktor. (néha Fuck-tor) Razzia. SZTK Na--vkabát, UMACS (Ulmann Mónika Akció Csoport).
Frecska Jenö (Rizikó Faktor) 1984
Légi erő, Invázió '84, Intensíve Osztály, Petting, Commando, ZIL, Elhárítás (ex-Sock), T-34, Agresszor, Vaselin, Láger, Dessant stb...
Mindegyikről, a szó szoros értelmében, lehetetlenség írni. Különben is, ki a fene képes kiismerni magát a színtéren akkortájt mozgó számtalan amatőr punk-zenekar között.
Nézzünk néhány érdekesebbet.
Jópofa kis csapat volt a Commando. A Balatoni Endre, Gyapjas Ferenc (Gyapi), Kiss Ferenc, Ványi Tamás felállású csapat '81 augusztusában debütált az Eötvös Klubban, Ramones-szerü muzsikával. A tagoknak az a remek ötletük támadt, hogy - nevükhöz méltóan – kis karszalagot készítsenek maguknak, melyen vörös alapon fehér körben fekete C" betü volt látható. Bőrkabáthoz viselve, kissé távolabbról, látván a fiúkat némileg SS-rohamosztagosokhoz tette hasonlatossá.
Inqbátor
A rendőrség igazoltatta is őket minden sarkon.
Az Agresszort azért érdemes megemlíteni, mert az ő énekesüknek volt a leggecibb hangja.
(Elnézést kérek a polgári ízlésű olvasóktól. Gondosan ügyeltem rá, hogy művemben efféle kitételek ne szerepeljenek, ám jelen esetben egyszerűen semmiféle más jelző nem adja vissza azt a hangulatot.)
Ahogy a mikrofonba károg a: ,;Állj be a sorba / Döntsünk mindent romba!", abban olyan tömény undor van, hogy lehetetlenség papíron visszaadni. A Sex Pistols-féle „Holiday in the sun „ feldolgozásuk pedig – amely a pofátlan halandzsa iskolapéldája – párját ritkító.
A T-34, vagy későbbi nevén a Fülke és a négy páncélos, a korszak egyik kultikus csapata. A zenekar frontembere egy bizonyos Horthy nevű, szimpatikusnak éppen nem mondható fiatalember volt.
Horthy nem szenvedhette, ha bárhol, bármi is másként történik, mint ahogy ő szeretné. Ehhez ragaszkodott. Céljai eléréséhez általában a testi fenyitést részesítette előnyben. Ha egy zenekarnak nem tetszett a műsora. fogta magát, és szépen lerugdosta a színpadról. Egyszer az ETA-val befejeztette a koncertet, mert nehezményezte, hogy ők felléphetnek a T-34 meg nem.
A zenekar '81-ben alakul. Hadzsi Imre: gitár. Gőrőcs „Fülkeh János: basszus, Balatoni Endre: dob, valamint Hortobágyi „Horthy András: ének. Zenéjük kellően primitív és kellően szélsőséges. A szövegeik is: „Hosszú haj, rövid ész / Békeharcos csőcselék / Hosszú haj, rővid ész / Divatjamúlt söpredék. "
Horthynak fontos szerep jut a punk-skinhead viszály magjának elültetésében is. Asztalos Ildikó – aki később a Trottel énekesnőjeként borzolgatta a jobb ízlésű emberek idegrendszerét – akkoriban éppen Horthy barátnője volt. A hölgy később összejön Rupaszovval. Ez nagyjából párhuzamosan zajlik – franciaországi tapasztalatainak hatására.
(Amikor visszatért a rendőrség öt évre bevonta az útlevelét.)
Rupaszov ideológiailag bal felké való sodródásával s ennyi épp elég volt a Horthy haveri körébe tartozó, akkor még punk, de lassacskán formálódó, első hazai skinheadeknek a háború kirobbantásához.
A zenekarnak végül is úgy lesz vége, hogy Horthyt előbb lecsukják (verekedésen kívül köztörvényes dolgokkal is foglalkozik), majd szabadulása után, `83 vége felé nyugatra távozik. De még évekig írogatja haza leveleit különféle cimboráihoz, hogy szerény véleménye szerint kiket kellene sürgősen jól elverni.
Térjünk még vissza egy röpke gondolat erejéig a punk-skinhead ellentét kialakulásának kissé primitív, ámde fólőttébb érdekfeszítő, és némiképp homályos kérdéséhez.
Kecsó, a néhai Cocain Rohamosztag – (Szilas: dob, Kópé: gitár, Frecska Jenő: ének, illetve egy darabig Rupaszov Tamás: basszus, Diana: gitár) – show-manje és managere erre az időszakra így emlékezik:
„Budapest területén akkoriban két jelentős csoportosulás létezett. Óbudán a Flórián tériek – ők voltak többen -, illetve a Felszab-tériek. Volt ellenben Palotán egy társaság, a Z U. K. -osok. Ők kezdtek először szélsőbalos nézeteket hangoztatni. A Flórián tériek és a Z. U. K.-osok kőzött ezért allandóak voltak az összetűzések. „
Ha már az egészséges bunkóságnál tartunk, a korszak vitathatatlanul legeredetibb zenekara a ZIL. Nagyon primitívek voltak, nagyon agresszívek voltak, nagyon csörömpöltek, de meg volt bennük az a plusz, ami a többségből hiányzott. Számaik ugyanis nem a rock and roll hangközökre épültek, s ettől kapott zenéjük némi kísérleti ízt, s lógott ki az átlag punk-rock bandák sorából.
Hasonlóan nyers, monoton zajt majd pár évvel késobb a legzseniálisabb magyar bunkó-punk csapat, a Fegyelem produkált.
(A legtöbb ismert hazai skinhead punk-ként kezdte pályafutását.Dudás András (Oi-kor) a Rizikó Faktor, Petrovity Zorán (Egészséges Fejbör) pedig az. Antitalentum punk-bandák tagja volt.)
„Őrmester" (ZIL) „Ungarn Űber Alles'
Az együttes szellemi vezére, s egyben énekese is „Őrmester". Mindössze két számot ismerek tőlük, de mind az
„Én vagyok az új Hitler'; mind a „Cigánytábor Angyalföldön maga nemében tökéletes.
A Commando feloszlása után '82-ben létrejött Invázió`84 (Gyapjas Ferenc: ének, Kiss Ferenc: gitár, Magyar Péter: dob – később Európa Kiadó) zenekar mindet elkövetett a közönség felvidítása és szórakoztatása végett. Élek a gyanúpörrel, hogy ők ezt nem egészen ilyen célzattal művelték, de hát óhatatlanul is vidámságot vált ki az emberből, amikor Gyapi becenevü énekésük rázendít: „Érdekeid leszarják – / Gyerere és dolgozzál! / Véleményed nem fontos / Dolgozz és robotolj! / Ingyen meló, nincs több bér / Vezetőség arra kél / Légy olyan marha / és gyere be holnapra!"
Összes szövegűk ilyen remek -megfogalmazású, de azért javukra írandó, hogy ők a középszert frissen, erőteljesen és szórakoztatóan művelték.
Invázió’ 84
Zeneileg már egy későbbi hullám, a brit The Exploited vonalát követték, s nem is rosszul. Néhány dalcím: Munkásoké a jövő, Kommunista szombat, Dolgozz és zabálj!, Utállak téged!, de nekem mégis nagy kedvencem a „John Lennon, mért nem születtél halva ?/" címü dalocska.
Az eddig felsoroltakhoz képest müvészi szempontból egészen más kategóriába tartozik a korszak zeneileg talán két legigényesebb bandája, a Modells és a BTK.
A Modells-t '82-ben alakította – a Commando szétválása után – Ványi Tamás, Kilián János és Rónaszéki Endre.
A Sebők János féle Magya-rock második kötetében figyeltem fel rájuk először, mert megtetszett az egyik tag (Ványi) bamba, húsos képe. Ennek a melák fickónak az egész megjelenése annyira ellentétes volt mindazzal, amit a rock képviselt, hogy rögtön kíváncsi lettem rájuk.
Modells (Kilián, Rónaszéki, Ványi)
A Modells valami olyasmivel kísérletezett, hogy a kecske is jóllakjon, de azért a káposzta is megmaradjon. Megpróbáltak olyan műsort összehozni, ami igényes mind technikai mind koncepcionális téren, de amely mégis vállalható punk-zene, mindenfajta különösebb megalkuvás nélkül.
Ez végül is sikerült nekik, de az már más kérdés, hogy mire mentek vele. Mai szemmel nézve egyértelmü: esélyük sem volt, hogy a körön belül kerüljenek. Hiába nyertek KISZ pályázaton demo felvételi lehetőséget, hiába írt róluk az Ifjúsági Magazin, punk-zenekar voltak, amire ugyebár a tervgazdálkodás keretein belül nincs szükség.
BTK (a balszélen Lujó és Vörös Zoli)
Jó zenekar volt a Modells, de mai füllel hallgatva inkább csak „igényesnek lehet nevezni, semmiképpen sem eredetinek.
Nem így a '81 végén alakult BTK, mely mindenképp a korszak egyik kuriózuma, s ékes bizonyítéka annak. hogy a magyar punk hány minőségi alkotást hozott létre, s hány egyéni produkció tűnt el nyomtalanul.
A Vőrös Zoltán: billentyű, Molnár „Lujó– Lajos: gitár Rozicska Zoltán: basszus, Tamási "Tufi" Antal: ének, Balogh József: dob felállású együttes hangzásvilágát meghatározta Vörös Zoltán sajátos billentyűjátéka amelyre a Nyugatberlini D.A.F. gyakorolta a legnagyobb hatást.
Noha a D.A.F. „Der Mussolini" című dalát is rendszeresen müsoron tartották, a zenekar semmiképpen sem tekinthető utánérzésnek. Egyes dalokban olyan zenei megoldások bukkannak fel, amelyek sehol másutt nem találhatóak.
Az együttes zenéje rendkívül monoton, bár nem nélkülözi a dallamokat sem. Általában punkosan gyors, viszont mindig lüktet benne valami fojtott feszültség és izgalom. Néha a gitár is szerepet kap, ám legtöbbször a billentyű irányít elsöprő energiával.
Ehhez a zseniális zenéhez néha átlagos szövegek járultak, és egy nem túl jó énekes. Mindegy.
A BTK-ban hatalmas lehetőségek szunnyadtak, s nagyságrendekkel több tehetség szorult beléjük, mint jó pár, azóta felsztárolt alternatív zenekarban (Balkán-tourist, Sziámi, P.U.F stb.). Pár évig elzenélgettek, majd `84 tájékán abbahagyták.
Most érkeztünk el arra a pontra, hogy szót ejtsünk a korszak két leghíresebb, bár semmiképpen sem legjobb zenekaráról, a Kreténsről és az ETA-ró1.
A Kretenst, (Hrutka Róbert, Horváth "Hemü" Attila. Tóth Miklós („Max"'), Krasznár János) 1981-ben alapítják az óbudai Árpád és Martos Gimnázium tanulói.
A zenekar igen jól indul. Első korszakában nyers, kompromisszummentes punk-zenét játszik. Ezekben a számokban ugyan semmi olyan nincs, amit már mások meg nem csináltak volna, de valóban jó punk-zene (Ha nem váltod meg a világot, pusztítsd el, rombold le! Előre vörösök.. Különféle botrányok kísérik a zenekart, ahogy illik. A Ráday Klubból például kitiltiák őket. mert összetörnek egy TV-t.
A Kretens efféle gyakran előforduló kellemetlenségeit tetézik a tagok privát zűrjei (Max papájának, csemetéje botrányai miatt – állítólag – kellemetlenségei adódnak a Pártban stb.). A zenekar tehát vált.
.,Igényesebb", dallamosabb, kevésbé szélsőséges nótákat kezdenek írni. Ekkor születnek a mai napig műsoron tartott Kretens slágerek (Nem hiszem, hogy csak vagyok, Hunok vagyunk stb.). Ezzel a repertoárral lépnek fel a CPg és a Mos-oi társaságában azon az ominózus Meggyfa utcai koncerten, amiből végül is kipattant a botrány, a rendőrségi. majd bírósági ügy s az azt követő sajtóháború.
A csapat tovább tompítja a számok élét, még dallamosabb irányba tolva a produkciót. Ekkorra már kialakul az az összkép, hogy a Kretens félig-meddig skinhead zenekar.
Ehhez egyes dalaik (Fehér ember vagyok, Sárga veszedelem) mellett az is hozzájárul, hogy a Meggyfa utcai fellépésen Max dobol a Mos-oi-ban, valamint hogy `84 után egy ideig a csapatban zenél Szappanos György, a Mos-oi volt basszusgitárosa.
Ezek persze szamárságok, az ilyesmik nem ezeken múlnak. Számomra a skinhead beütést nem az ideológia vagy a tagok átfedése, hanem a Kretens dalainak egyre erőteljesebb kocsmakórus hangulata sugallja.
Sosem értettem a körülöttük lévő felhajtást. Ami értékelhető a zenéjükben, azt a Dead Kennedys-tól lopják (a.. „California über alles"-t eleinte játsszák is), ami meg saját, az pont az a csordahangulat, ami az én gyomromnak már egy kissé emészthetetlen.
A szövegek szellemi szintjére pedig azt hiszem elegy , ha idézzük a „Bürokraták" című kis remekmű néhány sorát:
„Ronda, hájas bürokraták /Illedelmes diplomaták / Úgy tartják, hogy hülye vagyok /Pedig minden csillag nekik ragyog! / Ref: Bürokraták, bürokraták, bürokraták, de nagy marhák!"
1986-ban Hrutka Robi kiszáll, és belép a nem éppen underground zenét játszó R-GQ-ba. Ebben a korszakban egy csomó demót készítenek. Mind ügyes, technikás, profi, de körülbelül annyira izgalmas, mint a „Mai Bulgária" címü képes ismeretterjesztő folyóirat.
A banda végigdolgozza a `80-as éveket, majd a rendszerváltás környékén végre hivatalosan is megjelenik műsoros kazettájuk, az „Ez itt még nem Amerika!"
Ennek végighallgatásától minden jó ízlésü embert kötelességem óva inteni.
Egészen más a helyzet az ETA-val, melynek egyetlen tisztességes minőségben fennmaradt hanganyagát, a `82-es pomázi demót, ma is élvezetes végighallgatni, noha a spanyolviaszt ők sem találják fel. Nézzük az eseményeket.
1981-ben feloszlik a honi art-punk egyik úttörő zenekara, a Neurotic.
Neuretic (1981)
,,néha nulla vagyok / néha meg egy
Nem osztok, nem szorzok / nekem egyre megy
Néha megrugdosnak / néha megcsókolnak
Néha megmutatnak / néha meg eldugnak
Semmi más nem maradt / csak a néhány évem
Maradékot kapok / de elveszem a részem
Ezt jól megtanultam / nulla, nulla, nulla!
Tessék egy emlékkönyv / a létezés nullpontja
Az egész koncból ősszvisz' / egy sarokházat kaptam
Ettem, ittam, basztam / zenét guberáltam"
(Nulla-dal)
Míg a korai punk-korszakán „túlnövő" Pajor Tamás elindul egy másik úton - melynek értékelése nem tartozik könyvünk feladatai közé – a tagok egy része. elsösorban Czeller Péter, továbbra is ragaszkodik a punk címkéhez, és megalakítja az ETA nevű formációt.
Az ETA (László Viktor: gitár, Scháti Róbert: basszus, Aradi Gábor: dob, Czeller Péter: ének) az első profi hazai punk-zenekar. Jóval nyíltabban feszegetik a rendszerellenes témákat, mint a szintén profi, de visszafogottabb Modells, viszont technikai tudás tekintetében mérföldekre körözik le mondjuk a
T-34-et. Sikerük is van mindenfelé, bár egyesek nehezményezik, hogy „fentről", a budai elit felől érkeznek, s a tagok a magánéletben nem vállalják a külsőségeket (Czeller Péter állítólag egy telefonfülkében állítja fel a taréját koncertek előtt).
Mintha ezen bármi is múlna...
Ha éppen jól jött ki a lépés, fergeteges negyvenöt percet képesek lenyomni egy-egy buli alkalmával. Ezzel szemben műsoruk java része feldolgozásokból áll.
Ezt sose értettem.
Még nyitószámuk, a zenekar nevét viselő legendás ETA című dalt is az Agent Orange-tól veszik át, a többi pedig – néhány Neurotic örökségen kívül - elsősorban U.K. Subs, valamint Sham 69 és Stooges. A legkülönösebb viszont az egészben, hogy az a pár saját dal, amelyik valami sajátságos véletlen folytán becsúszik a feldolgozások áradata közé (p1.:Munkát, kenyeret!, Rúgd meg!, Timur és csapata), jócskán kilóg a közhelyek tengeréből. Mi szükségük volt a rettentő unalmas,, Warhead"-re, ha tudtak jobbat is?
Ezek a világmindenség örök rejtélyei.
Mindenesetre a pomázi demo – ami tudtommal a Bizottság zenekar házi stúdiójában készült - nagyon nyersen szól. Az ének agresszív, a basszus elsöprő erejű (ez a legfőbb erénye). s a külföldi átdolgozások is messze jobbak, mint az eredetiek.
Összes negatívuma ellenére ez a műsor tökéletes látlelet a '80-as évek első feléről, s ha valaki meg akarja értene az akkori korszak légkörét, azt a demót nem árt végighallgatnia.
Koncertplakát 1982-ből.
A csapat a '83-as koncepciós punk-perek idején – a többi hasonszőrű bandával együtt – szűnetelteti működését, majd feloszlik.
A híres koncertkezdő mondat – „Én egy., aranyos kislány vagyok, a nevem ETA!" – ezután már csak a volt ETA gitáros, László Viktor új zenekarának, a Sex-e-pilnek néhány olyan koncertjén hangzik el, amelyre meglepetésként Czeller Pétert is meghívják vendégzenésznek.
Érdemes kissé kitekinteni vidékre is, hisz tudjuk jól hogy ott is mily nagy közkedveltségnek örvendett – főleg hivatali és politikai körökben – a punk zene.
Hogy a nyíregyházi Agydaganat milyen volt élőben, firól a hiteles szemtanú – Rácz Mihály – így emlékezett:
.Az' énekes igazi punk volt. Úgy volt Rotten, hogy szerintem Sose látta. A színpadról ilyeneket intézett a közönséghez:
Előttem sorakozó! Hadd lássam a retkes pofátok! A publirum az őrjöngés tetőfokán. Mindenki üvölt, közben végig megy a köpködés. A zenekar tagjai színpadi show-ként hungarocelből kivágott békegalambokat tapostak és törtek össze, azonkívül vörös zászlókat égettek.
A kultúrhaz igazgatója mindeközben ott állt a színpad nellett és ordított. – Ez az fiúk! Csináljátok! Engem már úgyis kirúgnak, de nem érdekes! Még! lilásnap persze ki is rúgták"
Az együttes körülbelül `82-`84 között létezett. Vérbeli 77-es botrány-punkot nyomtak, ideológiailag valahol a Sex Pistols és a Stranglers határvidékén. Egyik nótájuk, a Tanító néni', amúgy témáját tekintve meglepő egyezést muat a Stranglers „School Madam" – című dalával.
Tanító néni a sötétben / elélvez egy pornóképen /Dolgozik ropogós kifli: / egy, kettő, három, négy / Tanító néni nem lesz ez sok? /Tetszik bírni még? / A tiszta erkölcs nevében / maszturbál a vécében /A tiszta erkölcs nevében / elélvez a…
Ismertebb számaik még ezenkívül: Főzőcske, de okosan, Értéktöbblet elmélet, Bomba, Punk induló – ez kissé gyermeteg – („Énnekem nem jut lakás / de minek is, hisz punk vagyok?'), és feldolgozták József Attila: „Világosítsd föl!" címü versét.
Zeneileg klasszikus '77-es punk-rockot játszottak, a bevált sémák szerint, nem túl egyedien, nem túl intellektuáisan, de hatásosan.
Noha az egyszer már említett szegedi CPg (Coitus Punk's Group, majd Come on punk's group) egyike a legfonosabb hazai punk-bandáknak, mégis – a sajtónak köszöntetően - a legtöbb félreértés róluk élt a köztudatban. Talán legjobb, ha információért az illetékesekhez fordulunk. A hatalom képviselői ugyanis valóban mindent tudtak:
A pesti központi kerületi bíróság Budapesten, 1983. évi november hó 17. és 18, valamint 1984 évi január hó 13. és február hó 7. napján nyilvánosan megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő
C Pg
Ítéletet:
Az 1983. július 27-től őrizetben volt, július 30-tól előzetes letartóztatásban lévő I. rendű Benkó Zoltán (,Gűzű")
Szegeden született 1963...
Az 1983. október 3-tól előzetes letartóztatásban lévő II. rendű Haska Béla („Vau', ,Kutyás") – aki Szegeden született 1964. december..
Az 1983.október 3-tól előzetes letartóztatásban lévő III. rendű Nagy Zoltán, aki Bácsalmáson született 1964. augusztus...
Az 1983. augusztus 3-tól őrizetben volt, augusztus 5-töl szeptember 2-ig előzetes letartóztatásban volt, azóta szabadlábon lévő IV. rendű fiatalkorú Varga Zoltán („Takony"], aki Kalocsán született 1966. október...
Bűnös: nagy nyilvánosság előtt, csoport tagjaként, folytatólagosan elkövetett izgatás büntettében, mint társtettes.
Indoklás:
A bíróság a következőket állapította meg A vádlottak egyénileg tanultak zenélni. I. r. Benkő Zoltán 1979-ben Szegeden alapította meg CPg elnevezéssel amatőr együttesét, melynek a kezdetektől tagja volt III. r. Nagy Zoltán is. 1981. év folyamán az együttessel – az általuk elkövetett irányzat miatt – különböző problémák voltak. Foglalkozott velük 1981. év elején a „Csöves jelenség" c. cikksorozatában a Dél Magyarország c. megjelenő helyi újság is. A városi KISZ-bizottság is folytatott beszélgetést a zenekar tagjaival.
Nyilván ennek hatására a zenekar másik három tagja 1981. év folyamán kivált az együttesből és helyükre II. r. Haska Béla és IV. r. fik. Varga Béla került. A CPg. együttes kezdettől a punk irányzatot követte. Az I. r. vádlott volt a szólógitáros, gyakorlatilag ő vezette az együttest. IlI r. vádlott énekesként, III. r. vádlott dobosként, N r. fikk vádlott baszszusgitárosként vett részt az együttesben. Az együttes tagjai és különösen az I. r. vádlott anarchistának, nihilistának vallották magukat, ez az életérzés, felfogás jelent meg dalaik szövegének többségében.
"Elég volt a párducnadrágos, bőrdzsekis sablonokból. Éljen a melegítő!" (CPg)
Az ilyen módon kialakult műsorukat elsősorban fiatalokból álló 50-100-150 fős hallgatóság előtt adták elő, azzal a céllal, hogy a hallgatóságukat saját életről való felfogásuk irányába befolyásolják.
A CPg együttes 1980. január tizedikén, tehát amikor még a II. és IV. r. vádlottak nem szerepeltek benne, Szegeden a Déri Miksa Szakközépiskolában az alábbi három számot adták elő: „Gáz-blues', „Rohadt angyalok', „Meseország". A KISZ-bizottságon folytatott beszélgetés, illetve a Dél Magyarországban megjelent cikksorozat után egyre szűkült az együttes fellépési lehetősége, amiért is az 1L r. vádlott kezdeményezésére a zenekar tagjai elhatározták, hogy Budapestre jönnek.
Az itteni fellépési lehetőségek előkészítése céljából az I. r. vádlott kapcsolatot létesített a Beatrice együttes vezetőjével, Nagy Ferenccel, akinek segítségével fellépési lehetőségük nyílt 1982. tavaszán a budapesti Marx Károly Közgazdasági Egyetem klubjában Ilyen módon a CPg együttes 1982. novemberében a Veszprémi Egyetem aulájában, december 30-án Budapesten a Fiatal Művészek Klubjában, 1983. januárjában és februárjában a budapesti Meggyfa utcai „Mozaik" ifjúsági klubban, és ugyancsak februárban valamint március 5-én a Kozák téri Ifjúsági Házban léptek fel.
Az utóbbi négy fellépésük punk-koncert keretében történt, melynek szervezésekor az ifjúsági klubok vezetői nem ellenőrizték előzetesen az előadásra kerülő dalok szövegét, sőt azok elhangzása után sem tettek intézkedést, a rendezvényt pedig szabálytalanul „táncmulatság"-ként engedélyeztették. .... Az egyes fellépéseken teljes terjedelemben vagy részben az alábbi hét zeneszámot adták elő: »Áll egy ifjú élmunkás a téren" „Mindenki tetű", Anarchiát!", „Primitív bunkók", „Báb vagy,!', „Cselszövő",
„SS-20". A „Cselszövő" c. számhoz 1982. novembere után „Van helyette másik!" kiegészítés került. Az „Ál1 egy ifjú" című dalt Haska Béla az FMK-ban adott koncerten a következő versszakkal egészítette ki: „Rohadt büdös kommunista banda / Miért nincsenek ezek felakasztva?!" Az 1983. Március 5-én, a Kozák téri Ifjúsági házban tartott előadáson .... a II. r. vádlott az itt jelenlévő, közel száz fős hallgatóság előtt egy élő csirkét tépett szét illetve darabolt fel késsel és azt a fiatalok közé dobálta.
III. r. Nagy Zoltán vádlott Budapestre költözésűket követően, az albérleti szobájában tartott, a gyakorláshoz használt dobra spray-vel egy kb. 15 cm átmérőjű horogkeresetet festett, mely miatt a XVI. ker. rendőrkapitányság 1983. január I1-én 19/1/1983. számú határozattal írásbeli figyelmeztetésben részesítette.
A Budapesti Geodéziai Vállalat Művelődési Bizottsága Borza Marietta festményeiből 1983.
március 15. és 25 között kiállítást rendezett. I. és II. r. vádlott 1983. március 16-án a kiállításra elmentek, és annak vendégkönyvébe I. r. vádlott a következőket írta:
»Le a szabályokkal!
A földbe kell taposni minden szokást, rendet, hagyományt! Az öngyilkosok országa, az alkoholisták országa, a tejtett munkanélküliség országa vagyunk. Húsbavágó gyilkos akciókat akarok – nem képeket!
Azt akarom, hogy hulljon a férges. Tetterős férfiak sodró háborúját! Sértődést, verekedést, az erkölcs lerombolását, majd felépítését!
NEM VAGYUNK FASISZTÁK!
Okos emberek vagyunk. Azzal söprünk el bennetek, hogy jobbak vagvunkt Az avultságotokba buktok bele s nern a bürokratikus akadályokba, pedig saját fegyveretekkel kéne lelőni titeket...
NÉZŐK, és neked MŰVÉSZNŐ!
Imádkozom, hogy nyugodt életed legyen, és forradalmunk, mely fejlettebb lesz minden eddiginél, ne találjon életben! Ui. Pengével vágod ki vagy ollóval? III. 16. Egy forradalom másnapja. "
....A tényállás szerint a vádlottak a CPg együttes keretein belül megvalósított magatartásukkal a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendje, szövetségi, barátsági és együttműködésre irányuló nemzetközi kapcsolata elleni érzelmeket igyekezett szítani, mégpedig nihilista alapon, tehát gyűlöletkeltési szándékkal. ( ...) Az előadott számok alapvetően a rendőrök, a kommunisták, a Magyar Népköztársaság vezetői és az alkotmányos rend, illetve a „Cselszövő" és az „SS-20" a Szovjetunió, tehát a Magyar Népköztársaság nemzetközi kapcsolata ellen irányulnak."
Ennyi a CPg rövid története a hatóság szemszögéből.. Mit is lehetne ehhez még hozzátenni?
Írhatnék arról, mekkora mítosz övezte ezt a nevet. Lelkendezhetnék, mily csillogó szemmel másoltuk át a nehezen megszerzett kazettákat, s mekkora kincs volt az ilyesmi.
Megpróbálhatnám visszaadni azt a jelenetet, amikor ötvenedszer tekertük vissza a kazettát – lehetőleg Polimer vagy OR" WO -, s a borzalmas minőségű felvételből megpróbáltuk kisilabizálni. 'hogy ennek vagy annak a sornak mi lehet a szövege.
Ecsetelhetném mily felemelő érzés volt a nyolcvanasévek közepén, punk ruházatban, harmincad magunkkal vonulni a belvárosban, kéjesen fürdeni a megbotránkozó tetetekben, s tele torokból CPg szövegeket ordítani.
Nem hinném, hogy a rockzene valaha is bírt volna, vagy bírna még egyszer akkora jelentőséggel, mint azokban az években. Egy-egy mondaton rengeteg múlott, s a CPg jó pár mondattal rendelkezett. Szövegeik egy része kiállta az idő próbáját (Mindent megeszünk!, Mindenki tetű, Báb vagy!),
mások mai szemmel már nevetségesek (Anarchiát! Mindennek te vagy az oka.
Zenéjük színvonala jó közepes. Még legizgalmasabbak a Pekingska Patkal: feldolgozások.
Szerb punk együttes a 70-es évek végén. Az ottani szabadabb légkörben több lemezük is megjelent.
A Cpg-n kívül még az Egri csillagok is dolgozott fel tőlük egy számot. (Ori)
De gondolom nemigen törődtek ők a kísérletezgetéssel. Punkok voltak, a szó legszorosabb és legdurvább értelmében.
A Budapesti Mos-oi munkássága – hála az újságíró társadalom egyes képviselőinek, no meg az emberi butaságnak – sokáig összemosódott a köztudatban az előbb említett csoportéval. (A CPg nevét évekig – a Mos-oi „Cigánymentes övezet" című dalára utalva – így fordították le a sajtóban:
Cigánypusztító gáz. Ebben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy a kommunista pártállam az ő áldásos tevékenységüket is bírósági eljárással jutalmazta. Ezen – dalaik ismeretében – nincs rajt csodálkoznunk. (Bár azért elgondolkodtató, hogy a Mos-oi megúszta felfüggesztett börtönbüntetéssel, miközben a CPg leülte a maga idejét.) Az ő számaik, ha lehet, még szélsöségesebbek, azonban teljesen más jellegüek.
Kezdjük az alapoknál.
Az évtizedfordulón még nem beszélhetünk önálló skinhead mozgalomról. A punk és a New Wave sem válik teljesen külön. Az új törekvések lényege: mindenáron különbözni a hivatalos rockzenétől,
Az államilag támogatott együttesektől.
Ne feledjük! Még a három T (Tiltott, Tűrt, Támogatott) korát éljük.
A Kádár-korszakban a nemzeti érzés tabu volt. Erdélyt visszakövetelni tehát éppúgy az igazság bátor kimondásának számított. mint a telefonlehallgatásokról vagy a szovjet hadseregről dalolni. A cigányok közkedvelt cselekedeteit nótába foglalni pedig – hasonlóan az anarchiát követelő vagy a lakosságot tetűnek nevező dalokhoz – remek alkalom volt a botránykeltésre.
A szélsőség volt a Lényeg.
Még az ős-Neuroticnak is volt Romániás száma, nem beszélve a Spions „Nirvánia"c. klasszikusáról („Undorítóbbak mint a négerelv'), az ETA U.K. Subs feldolgozásáról („Nem kell más mint Anarchia és tengerpart!'), hogy a Kretens „Fehér ember vagtiok!', a ZIL „Cigány észélv angyalföldön ", a Hunta Napja.,Cigányinvázió , a Fegyelem „Árja vagyok!"vagy a QQRIQ .‚Csatazaj" című daláról („Zieg heil! Zieg Hei1!) ne is beszéljünk.
Ekkor jelenik meg a Mos-oi (Erdős „Ramon" József: ének, Szappanos György: basszusgitár, Pokornyi Zoltán: gitár,. Ványi Tamás: dob). Csak névrokona a kesőbbi kulturális minisztentek.
Ennek ürügyén készült az alábbi villáminterjú, mely a Bunkó-Zine nevű (igen szellemes) fanzinban jelent meg 1999-ben: „- Miniszter úr! Azonos-e ön azzal a Pokornyi Zoltánnal, aki az OI és Ska lexikon II. kiadása alapján a Mos- OI zenekar gitárosa volt? – ….. Nem…. Köszönöm.”
Ez a csoport volt az első, amelyik skinheadnek nevezte magát és felvállalta, hogy OI zenét játszik. Dalaik botrányosak voltak, tabu témákat feszegettek es mindezt kellő agresszivitással adták elő. Különös keverék ez. Témaköreik tipikusan skinhead témakörök, de a megfogalmazás és az előadási mód teljes mértékben punk.
Itt még nem találkozunk azzal a romantikus, néhol giccsbe hajló szentimentalizmussal. ami később a kilencvenes évek OI bandáira jellemző.
„Ramon” (Mos-OI)
1983-ban, a Meggyfa utcai ifjúsági klubban együtt lép fel a CPg, a Mos-oi, a Kretens, a Tizedes meg a többiek és a BTK. Ezen a fellépésen a Mos-oi a következő öt számot játszotta: „A bevándorlók bére': „Románia', „A dolgozó népet szolgálom" „Cigánymentes övezet", „Skinhead induló': A zene
brutális, eszméletlenül primitív, s hihetetlen energia árad belőle. A „Dolgozó népet szolgálom" – amely a kommunista rendőrségről szól – teljes mértékben punk szöveg, bárhogy is próbálta szántszándékkal kiforgatni később az újságíró társadalom, bár azt el kell ismerni, hogy a „Cigánymentes övezet, vagy a „Bevándorlók bére" nemigen pályázhatna a humanista és emberjogi szervezetek elismerésére. A rendőrségi eljárás után a zenekar szünetelteti működését. Szerveznek még egy-két titkos koncertet, rögzítenek egy viszonylag profi minőségü demót, de annak már nem sok köze van a punkhoz. Trottyos rockzene, tehát egyértelműen skinhead, noha semleges témákról szól (Fuckingolás), és nyoma sincs a korábbi szélsőséges szövegeknek.
Ha már a rendőrségi és bírósági ügyeknél tartunk, semmiképpen sem feledkezhetünk meg a harmadik, valamint a negyedik – egyben legabszurdabb, már-már tragikomédiába hajló – punk-perről – melynek szenvedő alanya a veszprémi Közellenség együttes volt.
Ebben az ügyben a hatalmi gépezet a csúcsformáját hozta. 1984. decemberében minden túlzás nélkül állíthatjuk: Egy mozgalom ült a vádlottak padján. Szerencsétlen fiúknak ugyanis bünöznie nem adatott meg, csak lebuknia. Ez ugyanis az újszerüsége ennek az ügynek. A zenekarnak tudniillik az érvényes magyar jogszabályokat is figyelembe véve, rossz szó nem hagyta el az ajkát. Nem csináltak semmit! Egyetlen bürük volt: punkok voltak.
„A tárgyaláson a vád egymaga állt szemben a négy tagadó vádlottal, és ami fontosabb, a per minden egyes tanújával. A tizenhárom tanúból tizenhárom cáfolta, hogy a koncerten a veszprémiektől bármi elhangzott volna, ami akárcsak a vádra, de akármilyen dalszövegre.”
(Beszélő 12. 1985. Haraszti Miklós)
Mi is történt valójában?
1983. december 30-án, a győrszentiváni kultúrházban újhullámos rock-fesztivált tartottak. Az Akció Brigád és az Auróra Cirkáló mellett – mivel a budapesti Biofon nem érkezett meg – a felerészben fiatalkorúakból álló Közellenség (Kiss Attila Csaba: szólógitár, ík., M. József: basszus, fk., J. András: ének, Vaczola Péter: dob) lehetőséget kapott egy rövid műsor előadására. Konkrét, kidolgozott számaik nem voltak, így hát csörömpöltek valamit (egyik számuk egy orosz népdal átirat), majd a közönség hangos nemtetszése és füttyögetése közben levonultak a színpadról.
Mindössze három számot adnak elő.
A bíróság a tanuk, a vádlottak – sőt egyes védőügyvédek – tiltakozása ellenére bűnösnek találja a fiatalokat. A per nemcsak a vádlottak drámája volt, hanem az ügyvédeké is. Egyikük könnyes szemmel jelentette ki, többet nem hajlandó büntetőügyet vállalni. A IV. r. vádlott védőjét másodfokon helyettesíteni kellett. Azt suttogták: túl messzire ment, elragadtatta magát.
Tény: a tárgyalás idején a veszprémi rendőrségen ült, honorárium-visszaélés vádjával letartóztatva.
Az Auróra Cirkáló énekesét, Demeter „Dajer" Jánost, a már említett koncerten való szereplése jutalmául szintén letartóztatták. Az ő büntetőpere a harmadik a koncepciós punk-perek sorában.
Ennyit a nyolcvanas évek Magyarországának jogi és erkölcsi viszonyairól, a „régi jó" Kádár-időkről, no meg azokról a rock-ban megőszült szakértői véleményekről, miszerint a punk és a New Wave – úgymond - komolytalan dolog.
Nem hiszem, hogy létezett volna még egy korszak, és persze művészeti ág, amelyben zenekarokat a dalszövegeikért börtönbe zárjanak.
A punk lenézői egyvalamit nem képesek megérteni: azt, hogy ez elsősorban egy hozzáállás.
Ha egy rock-együttes nem tud zenélni, akkor eleve nem ér semmit. Ám ha egy punk-zenekar nincs birtokában a kellő zenei tudásnak, attól még hallatlanul izgalmas és müvészileg is maradandó dolgokat alkothat. Egész egyszerűen azért, mert más a lényege!
Míg a punkban és a New Wave-ben a hangszeres tudás csak eszköz, a rockban általában cél.
Azt már tényleg csak a tájékozatlanok kedvéért említem meg, hogy szép számmal akadtak olyan zenekarok – Stranglers, Talking Heads, Dead Kennedys, Nomeansno, Dogfaced Hermans stb. – amelyek hangszeres tudás tekintetében is bármikor felvették volna a versenyt mondjuk a Led Zeppelinnel vagy a Doors-al.
E rövid kis művészet-történeti kitérő után térjünk vissza a magyar punk történetéhez.
Ettől a pillanattól kezdve – hogy divatos fordulattal éljek – felgyorsulnak az események. Beindul a sajtóháború.
A különféle ifjúsági illetve értelmiségi lapokban és folyóiratokban heves véleménykülönbség jön létre a punkot ellenző, valamint a punkot támogató újságírók között. A Kritika című lap hasábjain valóságos szópárbaj alakul ki Sebők János és Erdős Péter kőzött, aki a punkot és az újhullámot nemes egyszerűséggel „szennyhullám"-nak titulálja.
Sebők János munkássága igen fontos szerepet tölt be ebben az időben. A rock-zenével kapcsolatban megjelent munkái (A Beatlestől az Újhullámig, Magya-rock I-II.) alapművek. Igényes gondolatiság, élvezetes stílus, az alulról jövő, „underground" mozgalmak melletti feltűnő szimpátia, s politikai értelemben vett merészség jellemezte.
Magya-rock című kétkötetes műve páratlan munka. Kihagyhatatlan.
A témáról egyéb szerzők tollából megjelent szörnyszűleményeket - például Tardos Péter Rock-lexikonát, vagy Sükösd Mihály Beat-hippi-punk című butasággyüjteményét – kézbe ne vegyük soha!
Nagyon sokan – köztük jelen sorok írója is – köszönettel tartoznak neki, mert az általa szerkesztett Rock évkönyv `81 című kötetből tudták meg, hogy egyáltalán létezik ez a fajta gondolkodásmód, zene és hozzáállás.
A CPg bebörtönzése és az egyéb rendőrségi betiltások és bírósági hercehurcák persze csak arra voltak jók, hogy mítoszok szülessenek, s – a rezsim legnagyobb bánatára – egyáltalán nem szegte kedvét a punk-zenekaroknak.
Az üldözött csoportokkal való szolidaritás újabb lehetőség volt a hatalommal való szemtelenkedésre. Ez meglátszott a koncerteken is.
A Kretens által átdolgozott, „A börtön ablakában "című örökzöld kis slágert a közönség kórusban énekelte: „Ha rád gondolok én, CPgt"
Az A.N.M. Stádium nevezetű, mérsékelten tehetséges együttes pedig külön ódát komponált ilyen címmel: „A Mos-oi ártatlan!" (,Az igazi bűnőzők a bírák közt vannak / A Mos-oi pedig ártatlan!')
1984-töl – mitikus évszám – aztán új korszak kezdődik. A magyar punk második – szerintem legnagyobb – korszaka.
1984-87
Érdekes, hogy a hazai események mennyire megismételték azt, ami Nyugat-Európában történt. Itt nem másolásról, vagy utánérzésről van szó, hanem úgy tűnik egész egyszerűen létezik egy törvényszerű fejlődési folyamat, mely jellemző magára a művészeti jelenségre.
Az első generáció – én a 80-`83 közötti időszakot értem ezalatt – érthetően a botrányra fektette a hangsúlyt. Lerombolni a régit, a hazuggá, önámító pózolássá változott rock-zenét. Felforgatni az ezt kiszolgáló intézményrendszert. Köpni a profizmusra, a demagóg megnyilvánulásokra. a tekintélyelvre épülő zenész-közönség kapcsolatra.
„Elég volt a protéziscsattogásból!" – nyilatkozta 1981ben Nagy Attila, a Lavina együttes vezetője. Ezeknek a korai bandáknak – egy-két kivételtől (Vágtázó Halottkémek. BTK, Csiga-biga) eltekintve – még nem volt sajátosan magyar vagy közép-európai karakterűk. A T-34 vagy az Invázió '84 akkordtologatását a világ bármely pontján csinálhatták volna. Szellemi horizontjukon az efféle fogalmak. mint „eredetiség„ vagy „koncepció" ritkán bukkantak fel. A lényeg a nyers hangzás, a botrány, az emberek felháborítása volt, s ha megvoltak a kellő számú ki- és betiltások, ezzel nagyjából meg is voltak elégedve.
Pár év elteltével, az első hullám után jövó újak – hasonlóan az Angliában '79-'80 körül felfutó Public Image Ltd, The Fall. Siouxsie and the Banshees, Swell Maps. Crass. Poison Girls vagy az amerikai Black Flag és Big Black együttesekhez – már művészi igénnyel léptek fel.
Ekkor, 1984-85 környékén kristályosodik ki a sajátos magyar punk-zene.
Hogy milyen is ez? Nem könnyű szavakkal körülírnlFö jellemzője az erős basszus, és a szólógitár szomorkásmelankólikus hangulatú dallamvezetése. Gyakoriak a keringő, tangó illetve különféle induló jellegű betétek.
Ezen az amatőr seregszemlén mutatkozott be – hogy ezt a teljes mértékben kreált, mesterséges, nem is teljesen igaz, de könnyen alkalmazható, jól bevált és közhelyes fordulatot alkalmazzam – a magyar punk második, „nagy" hullámának néhány jeles képviselője.
A fesztiválon való részvétel kellemes élményt nyújthatott a tábor punk-bandáinak, valamint teljes baráti körüknek, olyannyira, hogy a sajnálatos tévedés folytán a punkokkal egy emeletre beosztott vidéki rock-együttes az utolsó éjszakát a vasúti váróteremben töltötte, tartva az esetleges csínyektől és tréfáktól. E zenekar nevét – melynek szobaajtaját Frecska Jenö (Rizikó Faktor) bakancsával rendszeresen rugdosta, Rupaszov Tamás (Marina Revue, Trottel) döglőtt sünnel dobálta – elmosta az idő, ám halhatatlan sorai (»Pesten látom sok a szakadt / Csodálkozom, ezt is szabad?"
még ma is vidámságot csempésznek az effélékre fogékony olvasók szürke hétköznapjaiba.
Eme kis kulturális seregszemlén bemutatkozott és rövid műsorával kellemes perceket szerzett az értő publikumnak a Marina Revue, a Vágtázó Halottkémek, a Herpesz és az Auróra Cirkáló.
jelen van az egész magyar közelmúlt kulturális hagyatéka, a Habsburg Monarchiától az ötvenes évekig.
Az egésznek valahogy összetéveszthetetlenül magyar hangulata van, s már nincs sok köze az angolszász mintákhoz. Az eredetibb csapatok szerintem nem is igen ügyeltek másra, mint a saját ösztöneikre.
Például, amikor 1986-ban a Kisangyal klasszikus felállása és saját stílusa kialakult, jóformán alig ismertük a kortárs zenekarokat, mégis hangulatilag – így utólag nézve – igen sok közös vonást mutat fel például a Biztonsági Tanáccsal, vagy a Kizárt Dologgal.
Úgy tűnik, ezt maga a korszak hordozta magában.
Nézzük az eseményeket.
1984-ben, Balatonszemesen rock-tábort szerveznek.
Auróra Cirkáló
Az egész fellépést videóra vették, s ahogy nézem el kell ismerni, az Auróra Cirkáló félelmetesen jó. A ronda sárga tapétás háttér előtt mereven áll a zenekar, s elsöprő intenzitással nyomja a számokat. Az emberek meg döbbenten ülnek a szűk széksorokban, s kimeredt szemekkel bámulnak. A hatás ugyanis leírhatatlan.
A gitáros Vigi (Vígh László) egyszerű (mondhatnám primitív), ám tökéletes gitártémáira a dobos szélsebes ütemeket csépel, amikre a mohikánfrizurás énekesnő – Kriszta – a tűréshatárt messze átlépő stílusban hisztérikusan visítozik. Sorjáznak a számok: Fojtogatók, Törjük a sót, Neutron, hidrogén - megannyi remek pillanatfelvétel egy korszak hangulatáról. A „Nyugalom, nyugalom" talán a legtömörebb megfogalmazása a Kádár-korszak szellemiségének. („Emésztünk, zabálunk / Viszonylag jól állunk" )
Kriszta (Auróra Cirkáló)
A csapat '83-ban alakul Győrben Terrorist néven. A zenekar első énekese Demeter „Dayer" János, akit – a Közellenséggel együtt – bíróság elé állítanak, az ominózus '83 december 30-i, győrszentiváni koncerten előadott dalszövegeiért. A csapat új frontembert keres, ezért a Győr és környéke táján fellelhető két darab punk-csaj közül beveszik a jobbikat. Így alakul ki a Vigi. Galacs, Polyák valamint Bótos Kriszta felállás, amely '84-ben rögzíti azt a zseniális első demót, ami később gyűjtők féltett kincse, és érzékenyebb idegzetű szülök rémálma lett.
Auróra Cirkáló (Galacs, Kriszta és Vigi) 1984
Később is rendszeresen készítenek felvételeket, de valahogy évről évre egyre langyosabb, szürkébb, semmilyenebb az egész produkció, mind zenei mind szövegvilágát tekintve. Megjelennek a teljesen felesleges gitárszólók is, amelyek – mivel Vigi nem egy Ritchie Blackmore – csupán arra
jók, hogy az együttes zenei világa az átlagosság irányába haladjon egyre mérföldesebb léptekkel.
1987-ben láttam először élőben a zenekart, immáron Kriszta nélkül, szimplán Auróra néven. Élvezhetőek voltak, de nekem mégis hiányérzetem támadt. Ha van, mire, az ő produkciójukra tökéletesen illik az a közhely, miszerint: a kevesebb néha több!
1988-ban készíti el a csapat az első külföldön felvett anyagát. Ekkor már idehaza sztárnak számítanak. A kritika el is van ájulva az anyagtól, egekbe dicsérik a keverést, a megszólalást, a vokális témákat, a profizmust, és nagyjából ez az a korszak amikortól kezdve nem tudom őket végighallgatni.
1990-es, első itthoni lemezük, a „Viszlát Iván" szintén óriási siker. Ez még hallgatható, azonban későbbi munkásságukra csupán egyetlen szó illik: borzalmas.
Szerencsétlen szövegírójukat – Pusztai Zoltánt – mindig tiszteltem. Mennyi sziszifuszi munkába kerülhetett összeeszkábálni ennyi olyan dalszöveget, amely ugyan garantáltan semmiről nem szól, ám mégis vagányul hangzik, hogy azért el lehessen adni. (A recept amúgy igen egyszerű. A dalszövegekbe bele kell csempészni az efféle szavakat mint: stukker, bébi, anarchia, káosz, halál, pia stb.)
Az együttes a 90-es évek közepére besorol a szürke popzenekarok sorába, s szemmel láthatóan nagyon is jól érzi ott ma |
AJÁNLOM AZ OLDALT
